Kortárs-MGE levelezés

Mint minden <ismert> civil szervezetnek, a Magyar Gasztronómiai Egyesületnek (MGE) is eljuttattam azt a levelet, melyben arra kértem annak elnökét, hogy üljünk le, tárgyaljunk, az esetleges együttműködésről, vagy arról (akár az együttműködéstől függetlenül is), miben tudjuk segíteni a hazai gasztronómia színvonalának javítását, vagy, esetleg egyáltalán kívánjuk-e egymás munkáját segíteni. A beszélgetést <mint ahogyan azt a többi Magyarországon működő szervezettel is tettem>, függetlenül, a jó cél, a fejlődés érdekében  éreztem fontosnak, ezért szerettem volna összehozni. Nem azt akarom ezekkel elérni, hogy ezentúl mindenkivel szeressük egymást, hanem, ha tudjuk közösen oldjuk meg a problémákat, és végre legfőképpen ne a múlton rágódjunk. Levelem az említett egyesület elnökének volt címezve, és abban a következő kérés szerepelt:

"...Mint az Egyesület elnöke, javasolnék  egy személyes konzultációt, mégpedig: "Kötetlen beszélgetés  a vendéglátás, és a hazai gasztronómia jelene és jövője" címmel. Ugyanis,  mint frissen megalakult egyesület keressük az együttműködést minden olyan  civil szervezettel, amely kész együtt, közös erővel tenni a gasztronómia  fejlődéséért. Ennek apropóján kívánok Önnel is konzultálni, hogy  megismerhessük egymás álláspontját, vagy, hogy egyáltalán kiderülhessen,  lehetséges-e az együttműködés...."  2011.11.23. 12:33 PM

Persze a történet itt még nem áll meg, mivel egyben az Oldalas magazin főszerkesztőjeként felkértem egy interjúra <megemlítve számára, hogy éppen az elmúlt hónapban a neve már feltűnt a lapban>, így megadva a válaszlehetőséget az egyesülete, egyben saját maga részére. Gondoltam az "úgy korrekt", ha csak néhány szóban is, de tisztázható a kérdés. A válasz sem maradt el, íme:

"Tisztelt Asztalos István!

Ön által hivatkozott színvonalú személyek nyilatkozataira 

sem én, sem egyesületünk nem reflektál. 

Olyan fórumokon sem nyilatkozunk, amelyek ezt a színvonalat megjelenítik.

Tisztelettel: 

M..... B. T....

 2011.11.23, 12:55 PM"

Tehát az Oldalas magazin színvonala egyből zuhanni kezd, onnantól, hogy valaki, valamit kimond, ezt pedig a lap lehozza. (Nálam ezt hívják független tudósításnak!) Ezek után mondhatjuk, hogy kissé elszakadt a cérna, mivel szembesültem a valósággal, mely, hogy őszinte legyek megdöbbentett. Így megírtam a válaszlevelemet, melyben röviden kifejtettem véleményemet:

"Tisztelt M..... B. T....!

Gyors válaszát köszönöm, megértettem..., illetve tudomásul vettem! ...Ugyanakkor bízom benne, hogy Ön a szólásszabadságnak nem egy egyedi formáját képviseli (?!), ahol is a szabad véleményalkotás, egyenlő a színvonal minimális szintre való csökkenésével.

És kérem ne azonosítson a cikkel, mert ha elolvassa, láthatja, hogy amint a kritikus részekhez értünk, onnantól egyszavas kérdéseket tettem fel, hogy ne befolyásoljam az olvasót, ezzel megőrizve szakmai függetlenségemet. Így meghagyva Önnek is a válaszlehetőséget. Én azért szerettem volna, ha az MGE elnökeként nyilatkozik, mert én mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok, sőt tovább megyek le is hozom azt a lapban, cenzúra, vagy bármiféle szépítés nélkül, legyen az illető akármilyen megközelíthetetlen is számomra (mint pl. Ön).

Viszont számomra ugyanolyan fontos az olvasottság is, ezt pedig csak a válogatás nélküli, valós problámák boncolgatásával lehet elérni, szinten tartani, mert talán egyedül így lehet kibogozni a hazai gasztronómia szövevényes szálait. Melyekből így, valószínűleg mindenki ki fogja tudni deríteni az igazságot.

Mint láthatta a lapban feltűnt már szinte "minden oldal" emblematikus alakja, akik mind-mind felvállalták, hogy elmondják véleményüket és nem törődnek a sokszor velük is foglalkozó, Őket is érintő előzményekkel. Ezért szerettem volna Önt is felkérni, Önnek is lehetőséget kínálni, ugyanúgy, mint ahogyan a többi  kollégának is tettem...Ők éltek vele, Ön nem. Ez már nem rajtam múlott...a lényeg, hogy én felajánlottam, még akkor is, ha egyetlenegy megkeresésemre mindezidáig nem válaszolt. Bízom benne, hogy ez (is) a becsületemre válik!

Most áttérek az egyesületre.

Szakmai sikereket kétféle úton lehet elérni, egyik az, ha nem félünk szembenézni a jelennel, azaz szubjektíven feltérképezzük a valóságot, felismerjük a hibákat, ezáltal, ennek tudatában írjuk a jövőnket, és amit még ennél is fontosabbnak tartok, hogy végig, utunk során megőrizzük a becsületünket és hitünket. (A másikat nem is említem, de kikövetkeztethető.)

Feltérképeztem a valóságot és látom, hogy elfogultan nem lehet a jövőbe tekinteni! Ebből kifolyólag kimondhatom, hogy a Kortárs Gasztronómiai és Kulturális Egyesület nem kíván együttműködni azokkal a civil szervezetekkel, akiknek a szabad véleményalkotás, vagy a saját álláspontjuk felvállalása problémát jelenthet.

És most, hogy becsülettel (!) megkerestem Önt/Önöket a sikeres együttműködés reményében, visszautasító válaszukból levonom a konzekvenciát. Sajnálom, hogy az imént, mint a Kortárs Gasztronómiai és Kulturális Egyesület által, annak elnökeként felkínált, tehát hivatalos (!) felkérést visszautasította.

Bízom benne, hogy a szakmai munkánk során, mielőbb eljutunk oda, hogy erre az elutasításra még emlékeztetni tudjam! 

Addig is minden jót kívánok!

Üdvözlettel!

Asztalos István

 2011.11.23, 2:40 PM"

Ezek után már csak az, az egy kérdésem maradt, hogy ha valaki (jelen esetben jó szándékkal, de minden más esetben bármi okból kifolyólag) megkeres egy Magyarországon működő civil szervezetet, ráadásul együttműködési szándékát is közli, akkor azt milyen apropó, vagy milyen okból lehet úgy visszautasítani, hogy még azt sem tudjuk mit akart a másik? 

Szomorú a valóság...még az is lehet, hogy ezért tartunk itt?!